Az erős gazdaság útjai
A német gazdaságot Európa erőművének tekintik. Annak ellenére, hogy a 2000-es évek elején halottnak vérték az olyan nagy európai szereplők között, mint Franciaország, manapság egy növekvő csillaggá vált. Ez a fejlemény a 2000-es évek elején zajló nagy reformokkal kezdődött. Akkoriban Schröder hírhedt „Agenda 2010”-e nem más volt, mint egy fantázia, amellyel visszahozhatja Németországot a korábbi dicsős napjaiba. De ezen évtized folyamán ezek a szigorú reformok a gazdaságot azzá alakították, amit ma ismerünk.
Az „Agenda 2010” alapvetően a német jóléti rendszer és a munkaerőpiac reformkatalógusa volt, az ország gazdaságának versenyképesebbé tétele érdekében. Különösen a jóléti rendszerről volt ismert, hogy nem ösztönzi a munkanélkülieket a munkavállalásra, mert túl jól fedezi a munkanélküliek igényeit. Ennek köszönhetően, a jóléti pénz csökkentésének ötlete, különösen a tartósan munkanélküli munkavállalók esetében, merült fel. Az Agenda 2010 keretében a pénzmegtakarítás általános elképzelése nem csupán mellékhatás volt, többé-kevésbé elkerülhetetlen volt a Lisszaboni Szerződés miatt, amely arra kényszerítette Németországot, hogy pénzt takarítson meg.
Az „Agenda 2010” különösen óriási hatással volt Németország további gazdasági fejlődésére. Az Agenda nagy részét az üzleti kultúrával kapcsolatos reformok alkották, mivel a nyugati piacgazdaságban a munkahelyeket nem lehet a semmiből létrehozni. Ennek szem előtt tartásával döntöttek a munkáltatót támogató reformokról. Ez nemcsak a munkaerőpiacra volt hatással, hanem a kisvállalati szektorba, a gazdaság gerincéhez fűződő beruházások általános összegét is növelte.
Igaz azt mondani, hogy az „Agenda 2010” a német gazdaságot a mai dicsőségbe emelte. Különösen az Európában lévő többi erőmű irigységgel vált zöldre, amikor a németországi 2000-es évek elején zajlott reformokat nézik. Lehet, hogy nem gyakorolt volna ilyen óriási hatást, ha a 2008-as euróválság nem történt volna meg. De különösen a válság megmutatta a német gazdaság versenyképességét Európa többi részéhez képest. Most Németország nagyon kényelmes helyzetben van a többi európai országhoz képest. Az „Agenda 2010” jelentése Németország számára nyilvánvalóvá válik, amikor figyelembe vesszük, hogy még Merkel kancellár is megköszönte Schrödernek (aki valójában egy ellenzéki párt tagja) a kemény, de szükséges lépéseket, amelyeket a 2000-es évek elején tett.
A munkaerőpiac
A németországi munkaerőpiac kiváló példája a munkaerő keresletének és kínálatának széles körben koncentrált struktúrájának. A páneurópai munkaerő-kínálat felé orientálva a németországi munkaerőpiac általános felépítése nagymértékben függ bizonyos alapvető jellemzőktől, amelyek többsége a munkaerőpiacnak az elmúlt 250 év során történő alapos fejlődésének eredménye. A történeti fejlemények, a gazdasági sürgősségek és a Németországot ebben az időben irányító különféle politikai pártok társadalmi-gazdasági menetrendje miatt erősen szabályozott munkaerőpiac alakult ki a munkavállalók javára.
A szabályok és rendelkezések túlnyomó többsége igazságügyi háttérként szolgál a kék és fehérgalléros munkahelyek legtöbbje számára. Itt gyakorolják a hagyományosan hatalmas szakszervezetek a nagy befolyásukat a munkaerőpiacra olyan kategóriákban, mint a bérek, a munkaidő és az általános munkakörülmények. A külföldiek számára a németországi szakszervezetek hatalma néha nyomasztónak és egyes esetekben rosszindulatúnak tűnhet a gazdaság általános jóléte szempontjából.
A szakszervezetek erős pozíciója azonban a társadalmi igazságtalanság mélyen gyökerező történelmi rendszeréből fakad, ami a németországi munkaerőpiac nélkülözhetetlen részévé teszi, és így még fontosabbá teszi a külföldi befektetők számára, hogy elegendő ismerettel rendelkezzenek ahhoz, hogy képesek legyen megfelelni ezeknek a speciális követelményeknek a sikeres vállalkozás létrehozásához.
Egy másik jelentős befolyás a német munkaerőpiacra, és ugyanakkor óriási pozitív tényező a hagyományos iskolai rendszert követő oktatás szerkezete.
És itt jön az úgynevezett „kettős rendszer”, azaz az egyetemi szintű felsőoktatás és a társaságban vagy üzleti vállalkozásban folytatott rendszeres munkaképzés kombinációja. A német gazdaság az elsők között vezette be ezt a rendszert, és azóta részesült előnyeiben, és azóta többször felkérték, hogy ossza meg ismereteit és tapasztalatait ezen a területen más országokkal.
A német munkaerőpiac utolsó fő jellemzője a hatalmas és rendkívül jóindulatú szociális biztonsági rendszer, amelynek középpontjában az egyszer megszerzett társadalmi státusz fenntartása áll állásvesztés szempontjából. Ez azt jelenti, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén a munkahelyüket elveszítő alkalmazottak egyéves utolsó bérük 70%-áig társadalombiztosítási juttatást kaphatnak, ezáltal elegendő időt és lehetőséget biztosítva számukra új álláskereséshez, miközben képesek megőrizni a már elért társadalmi státuszukat.
Németország és a szolgáltató szektor
A szolgáltatási ágazat alapvető jelentőségű a német gazdaság szempontjából. Ez az ágazat Németország polgárainak csaknem 75%-át felvonultatja, és ezen egyszerű tény miatt óriási hatással van az ország gazdaságra és gazdasági hatalmára. Ez nem meglepő módon a legnagyobb szektor, amely a GDP közel 70%-át teszi ki. De mi teszi Németországot ilyen érdekes hellyé a szolgáltatási szektor számára, és milyen lokációs előnyei teszik ezt az ágazatot rendkívül sikeressé?
Lokációs előnyök
Az összes nagy tanácsadó cég, mint például az Ernst & Young, a Deloitte vagy a Kearney, Németországot sorolta Európában a legjobb lokációs előnyökkel rendelkező ország közé. E tanulmányok szerint Németország a világ 10 legjobb országának egyike is lehetne. Ezek a tények nem csak véletlenszerű számok, ezeket Németország, mint ország alapvető elhelyezkedési előnyei okozzák. Nagy előnye természetesen maga az ország kiváló elhelyezkedése.
Az Európa szívében található német cégek rövid szállítási útvonalakat biztosítanak a kontinensen keresztül, és Németországot fontos szervvé teszik az európai kereskedelemben. De nemcsak a kereskedelemmel foglalkozó cégeket vonzza Németország, hanem a bankok, tanácsadó cégek vagy biztosítótársaságok is élvezik ennek az országnak az előnyeit. Ennek több oka van, mint például a jó oktatási rendszer vagy a csodálatos munkatermelékenység. Az ország a vállalatok számára kivételesen képzett munkavállalókat biztosít, akik olyan világban élnek, ahol a világon a legmagasabb az életképesség. Ezt az egész csomagot jól működő jogállam, nagyon stabil demokrácia és nagyon liberális külkereskedelmi politikák támogatják. Nem meglepő, hogy a nagy szereplők Németországba érkeznek, és innen tovább bővítik üzleti tevékenységüket Európában.
Előrejelzés a szolgáltatási szektor számára
Jelenleg Németország a vezető helyzetben van, amikor összehasonlítjuk az európai szolgáltatási ágazatokat. De a kormány két alapvető reformmal is óriási nyomást gyakorolt a gazdasági rendszerre. Először az volt a terv, hogy kiegyenlítsék a kiegyensúlyozott költségvetés elérése szempontjából. Ez általánosságban nem feltétlenül rossz terv, de valószínűleg nem a megfelelő pillanat erre. Míg más európai országok mindent megtesznek annak érdekében, hogy ez a fontos ágazat versenyképesebbé váljon, Németország továbbra is az adózás pedálján marad, hogy elérje ezt a kihívást jelentő célt. Ehelyett fontos lehet, hogy alaposan megértsük a kortárs fejleményeket, és felszabadítsuk az uralkodó struktúrákat. Ennek oka lehet, hogy a cégek inkább más országokat részesítsék előnyben.
A lehetséges visszaesés másik oka Andrea Nahles foglalkoztatási miniszter nyugdíjreformja lehet. Sok vállalkozás nem szereti azt, hogy Németország a nyugdíjkorhatárt 63-ra csökkentette, mert ez komoly kiegyensúlyozatlanságot okozhat a rangos szociális jóléti rendszerben.
A német gazdaság történelmi háttere
A dolgok nem néztek ki túl jól a német gazdaságnak a második világháború végén a feltétel nélküli megadás után. A nemzet csalódott és kimerült volt egy háború után, amely az emberek határait feszegette. Szinte minden porrá vált, különös tekintettel a lakóingatlanokra, amelyeket újra fel építeni. Szerencsés húzásnak tekinthető, hogy a termelési kapacitás 80–85%-át nem bombázták a háború győztes szövetségesei. Szerencsére szem előtt tartották, hogy a háború után Németországban újraindulási folyamatnak kell történnie. Ezek a termelési kapacitások jelentették a kulcsot a német gazdaság gyors helyreállításához, és az 50-es években az úgynevezett „Wirtschaftswunder”-hez vezettek. Ez a kifejezés a háború utáni gyors gazdasági fellendülést írja le, és manapság még mindig mítosz Németországban. 1952 és 1960 között a GNP 80%-kal, a befektetési ráta pedig 120%-kal nőtt.
De ezt a hatalmas sikert nemcsak a gyakran említett német tulajdonságok, mint például a munka mánia okozta.
A szövetségesek, különösen az USA létrehozta az európai helyreállítási törvényt, más néven a Marshall-tervet, amely megalapozta a németországi helyreállást. Az amerikai kormány látta, hogy Németországnak stabil pénznemmel támogatott külföldi pénzre van szüksége a gyorsabb újjáépítéshez. Az évek során az Egyesült Államok több mint 1,4 milliárd dollárt nyújtott hitelként a német gazdaság számára. A terv sikerének és a gazdaság végső reneszánszának másik döntő pontja a valuta stabilitása volt. A monetáris reform mögött Ludwig Erhard állt, aki a politikai dicsőség legnagyobb részét azért kapta, hogy Németországot visszatért a korábbi virágzó időkbe. Erre a reformra azért volt szükség, mert egy hatalmas pénzkiáramlás sértette a német kereskedelmet, és csak cserekereskedés maradt. Ezenkívül bevezették a Bretton-Woods-rendszert, amely a német márkát összekapcsolta az amerikai dollárral.
A stabil valuta és az amerikai pénz elárasztása sokat jelentett a gazdaság és az emberek számára. Az ország megkezdte a bombázott szerkezetek újjáépítését, és a 60-as években reális gazdasági életképességet ért el. Nyugat-Németországban az emberek elkezdték élvezni az életet, és a fogyasztás elérte a nyugati szintet. A siker gazdasági története az 1972-es olajválságig folytatódott, annak ellenére, hogy 1966-ban és 1967-ben két kisebb gazdasági visszaesés történt. Németországot nagyon súlyosan sújtotta az olajválság, mivel elsősorban az olajimportra támaszkodott, és a gépjárműipar a mai napig Németország egyik legfontosabb iparága.
Németország legnagyobb kihívása két részének újraegyesítése volt. A keleti rész Nyugat-Németországhoz történő csatlakoztatása pénzügyi szempontból egy nagyon nagy akadály megszüntetését jelentette. A Kohl-kormány megkísérelte ezt a lépést a korábban állami tulajdonban lévő vállalkozások rövid privatizációjával. Az újraegyesítés óriási pénzáramlást jelentett Nyugat-Németországból Kelet-Németországba is a romos szerkezetek újjáépítése érdekében. Németország ma még mindig küzd ezzel a problémával, annak ellenére, hogy már nem érezhetjük a korábbi részek közötti ambivalenciát.